A hétvégéken amint tehetjük, vízre ereszkedünk, és ismerkedünk a Duna aznapi arcával. De most magas, nagyon magas a víz. Ahol 1 héttel korábban még ágak alatt eveztünk, ott most felülről is megtekinthettük azokat az ágakat. Csapást vágtunk a bozótosba és kiléptünk a vízre, a motort beindítottuk és irány a holtág felé. Többször megtettük már a holtágba feljutáshoz szükséges kanyargós ösvényt csónakban, de most nem evezővel irányítottuk magunkat. A motort szögbeállítottam hogy a propellert még véletlenül se érje kemény tárgy, és úgy haladtunk felfelé. Irányváltásra még tökéletesen használható ilyenkor a motor, de mivel a sodrás merőleges a csónaktestre ezért néhány gázfröccsre szükség volt a korrigáláshoz. Pofásan és gyorsan feljutottunk és már szeltük is a habokat.

Horgász szempontból jó dolog hogy a májusi zöldár egy időben van a nyárfa pihe havazással. A kettő teljesen kiüti a horgászni vágyókat, de minket nem lehet eltántorítani és sziklaszilárdan haladtunk előre.

Hatalmas vízmennyiség zsúfolódott be a holtágba. Ott ahol korábban 15-20m-es mélységbe kellett levánszorogni a csónakok mellé, ott most kb. 50-60cm kellett már csak, hogy kilépjen a mederből a víz.

Olyan helyeken haladtunk el, ahol korábban gyalogszerrel vágtam keresztül az erdőn. Szép lassan kiértünk egy óriási kavicsos, sóderos lapos részre. Közel 6-7 méteres vizet sikerült mérni a súlyokkal. Az élő Duna szélén, a laposon több forgást, rablást hallottunk, láttunk. Lehorgonyoztunk és megreggeliztünk, majd nekifogtunk a pecának. Még mindig nem sikerült fogni semmit, de kárpótolt minket hogy jó idő volt.

Mivel még erre nem jártunk, így tovább indultunk, megnézni hol járunk, mik lehetnek a lehetőségek még. Ahol elhagytuk a lapos rész kiszögellését, egyszer csak a motor leállt.

Mi lehet a hiba? Igazából semmi ok a hibára, minden működött, jó helyen volt.

Üzemanyag ellenőrzés után kiderült, hogy üres a tank, és fogtam a fejem, hát persze, a múlthéten tettünk egy nagy kört, és utána az eső miatt nem volt eszünkben hogy feltöltsük. Most sem töltöttük fel, és így indultunk el. Igazából pánikra nem volt ok, mivel a Dunán felfelé indultunk el, így most szép lassan csorogtunk visszafelé. Ami jó 1,5 órás napozást, beszélgetést jelentett, és gyönyörködtünk a természet szépségében és erejében.

Ezekután értelmét nyerte még egy kötelező felszerelési elem a táskába, egy 0,5l-es üzemanyag tartály. Bármi eshetőségre. Ezt jó fejben tartani... mindenkinek.

Nincs baj, ha mindenből van egy pici mindig biztosítéknak.